Annyira nem vagyok oda a Valentin-napért, de maga az ötlet, hogy fejezzük ki a szeretetünket, az szerintem nagyon jó! Persze ezt minden nap megtehetjük, sőt meg is kell tennünk, néha azonban még "intézményesítve" is jó lehet... Véletlen pont úgy jött ki, hogy ma reggel kellett mennem ultrahangra, a 20. hetes genetikaira, s végre bejöhetett velem a párom is! Nekünk ez volt a nap ajándéka: láthattuk a kislányunkat, megcsodálhattuk "mindenét"! S szerencsére minden a legnagyobb rendben, teljesen tökéletes a kis szíve, veséje, szervei, s elfogultság nélkül (persze!) mondom: gyönyörűséges! A kis pofiját 3D-ben is megcsodálhattuk, nagyon helyes, szerintem már most csajszis! (mondjuk néhány hete meg kifejezetten kisfiúsnak hittem, amikor még nem tudtam, hogy kislány, de erről korábban írtam is)
Egyébként nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én kicsit sokallom az ultrahangok számát (a "kötelező" négyet már jóval meghaladtuk), tudom, hogy elvileg ezzel nem árthatunk a kicsinek, de azért mégis elmenekülnek előle!! (szerencsénkre most nagyon jól "tűrte" a dolgot, megmutatta mindenét, meg is erősítette a doki, hogy kislány) Most viszont jó volt látni Őt, s megnyugodni, hogy minden rendben van és szépen növöget. Már 290 gramm, ezek szerint a vega koszt megfelelő neki! Lassan 10 éve nem eszem húst, egyszerűen képtelen vagyok most húst venni a számba, igyekszem megfelelő táplálkozással minden fontosat bevinni. (Talán a táplálkozás egy külön bejegyzést is megérdemel később, mit gondoltok?)
Már jó pár hete érzem, ahogy mozgolódik odabent, Ti mikor éreztétek először? Én eleinte esténként, háton fekvő helyzetben éreztem kis csiklandozásokat, "kapirgálásokat", elég vicces érzés volt! Tényleg csiklandozott! Aztán már kifejezettebb, finom rugdosások voltak, s kb. 10 napja, pont egy jógaórámon, már nap közben is éreztem, hogy mozgolódik! Biztos ő is jógázott odabent! :)
Ilyenkor a páromat is idehívom (persze nem pont a jógaórán), hogy jöjjön, tegye oda a kezét. Még a fülét is odateszi ilyenkor, azt mondja, érzi, hallja. :))) és ilyenkor beszélget is vele...
Állítólag a babák már egész korán felismerik (és megkülönböztetik) az édesanyjuk és édesapjuk hangját másokétól, én minden kismamát arra szoktam buzdítani, hogy bátran énekeljenek is neki, akár a kispapával együtt, ez csodás dolog! De erről majd a következő bejegyzésben, ez egy kedvenc témám... :D
