Azt ígértem, legközelebb vidámabb témával jövök, erre nem írtam... de megvolt rá a jó okom: épp költözködtünk! Ami azért még abban az esetben sem egyszerű, ha olyan helyre költözöl, ahol már laktál egyszer, azaz visszaköltözöl, mint mi tettük... de most már túl vagyunk a nehezén, és sikerült úgy átrendezni (teljesen) a szobát, hogy (talán) a baba bútorok is be fognak férni! :) Nem is olyan egyszerű, hisz 23 négyzetméteren (egy szobában) leszünk hárman, de megoldható! S tudom, hogy más esetleg még kisebb helyen van, még többed magával...
Most a jógaterem falát épp a művész barátném festi, egy gyönyörűséges életfa lesz rajta, majd teszek fel képet, ha elkészült! (képeket már egyébként is régóta tervezek, de hát mindenbe bele kell jönni... még csak most kezdtem a blogírást!)
A lakás tehát alakul, a hasam is "alakul", kerekedik: ma voltam védőnőnél és ultrahangon, s épp 16 hetesek vagyunk! Még egy nagy hír: úgy tűnik, NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL KISLÁNY! (egyébként annyira össze volt kucorodva a vizsgálat alatt, mint egy kiscica...)
Az az igazság, hogy én titokban mindig is kislányt szerettem volna, de persze úgy álltam hozzá, hogy teljesen mindegy a neme. S már tényleg kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy lehet hogy fiú (mert ilyen "jelek" voltak, lásd lejjebb) és a 12 hetes UH felvételbe (amin profilból volt a pofija) már kezdtem is belelátni a kisfiú vonásokat, de most... most annyira, de annyira örülök ennek a hírnek! Szinte olyan, mintha most tudtam volna újra meg, hogy babát várok! (jó, oké, teljesen még nem 100%, tehát még mindig fenntartom a "változás" esélyét)
Párom is nagyon örült, bár már ő is kicsit a kisfiúba élte bele magát, de persze, hogy neki is "mindegy" ez a dolog! S hogy miért is hittem én egy kicsit ezt? A bugyuta népi jóslások miatt, amik a neten találhatók (biztos ti is olvastatok ilyet), hát ezentúl tényleg nem fogom elhinni egyiküket sem! Lehet "jósolni" abból, hogy milyen ízeket kívánsz (én a sósat, ami iszonyú meglepő, nagyon édesszájú voltam mindig is), rosszul vagy-e, vagy sem (ezt már írtam: nálam szinte semmi ilyesmi nem volt), arcod, bőröd, hajad milyen...stb. stb. Na, ilyeneket felesleges olvasni, most már tudom! Csak persze már annyira, de annyira kíváncsi voltam! Ti hogy vagytok (voltatok) ezzel?
Nekem volt egy megérzésem már az elejétől kezdve, hogy az én pocakomban csakis egy fiú lakhat. :-D
VálaszTörlésHa kérdezték tőlünk, hogy "És fiút vagy lányt szeretnétek?",mindig azt mondtuk, hogy "Mindegy csak egészséges legyen!", de én hozzátettem, hogy 100%, hogy egy kisfiú növekszik bennem.
Én nem néztem semmilyen jóslást, mert tudtam. De ahogy olvastam a bejegyzésed utána megnéztem egy pár ilyen listát. Hát mindkettő lehetett volna.
A héten mi is a 16. hétbe léptünk, és a terhesgondozóban a rövid kis UH vizsgálatnál rákérdeztem az orvosnál, hogy látszik-e, hogy fiú vagy lány.
Anyai megérzésem beigazolódott! Tényleg egy fiú az én kis pocaklakóm! :-D
Amikor Samut vártam, egyáltalán nem kívántam az édességet, pedig NAGYON édesszájú vagyok. Csodálkoztam is, hogy ennyire a sós és a savanyú dolgok után sóvárgok. Mondjuk ez csak az első 3 hónapra volt jellemző. :) És persze a környezetemben mindenki egyhangúlag szinte biztosra mondta (a népi jóslásokra és a saját tapasztalataikra hagyatkozva), hogy kisfiút hordok a szívem alatt. Egy álom miatt én persze kételkedtem a dologban és a népi mendemondákban, de végül igazuk lett, és az UH-vizsgálat is ezt támasztotta alá - kicsi fiú. :)
VálaszTörlésMost, Zsófit várva hű maradtam magamhoz - kezdetektől fogva megvan az édesség utáni vágy! :)
Teljesen más a két "terhesség". Minden szempontból. De most is csak EGY a fontos, hogy EGÉSZSÉGES legyen!!!
Szia Kata!
VálaszTörlésAnnyira örülök a blognak, meg annak leginkább, hogy ott dobog egy pici szív a Tied alatt! :-) Végre elkezdődött számodra is ez az izgalmas utazás :-) egész más lesz eztán órákat tartani mind kismamáknak, mind babáknak-anyukáknak.
Nekem úgy tűnt a babavárás alatt,hogy sokkal lassabban telik az idő, olyan messzinek tűnt a következő vizsgálat! Rossz volt,hogy 2-3-4 hétig nem látom őt. Most meg már röpül! Nemsokára fél éves lesz Dávid! Olyan hihetetlen. Most már évfordulóink vannak. Tavaly ilyenkor kb 3cm-es lehetett :-) én kb 2 hónapig émelyegtem,de nem kifejezetten reggel,hanem a nap folyamán kiszámíthatatlan időben. Először nem mertem enni,mikor éreztem, mert azt hittem, majd akkor elmúlik. Aztán rájöttem,pont fordítva van: ha ilyenkor eszek valamit, akkor szűnik meg.Fura! Aztán jött a következő izgalom:nehogy túl sokat egyek, és már az elején elhízzak! Mindig van izgulni való!:-)
Számomra annyira jó érzés volt a babavárás,és a szülés,hogy egyből éreztem,nem lehet az,hogy ezt csak egyszer éljem át az életben! :-) Persze most még minden erőmmel Dávid babámra koncentrálok, majd látjuk, mit hoz a jövő. Egyelőre olyan problémával küzdök többek közt, aminek eddig senki nem tudta biztosan az okát, pláne azt,hogy mit tudnék tenni ellene. Immáron 3 hónapja fáj az alhasam két oldalt, meg az egész derekam is. Utóbbi persze az emelgetés miatt. A hasi fájdalom valószínű a tartószalagok meggyengülése miatt van,de nem tudom, mit tehetnék,hogy elmúljon. Uh nem mutatott semmilyen kóros elváltozást,tehát úgy tűnik szervi probléma nincs. Találkoztál már ilyennel?
Minden jót kívánok a távolból!